A gyógytorna történelmi áttekintése
A gyógytorna német eredetű szó, a Krankengymnastik magyar megfelelője. A gyógytornász vizsgálódásának középpontjában mindenkor a mozgásrendszer és az abban felmerülő problémák állnak.
A legrégebbi fizioterápiával kapcsolatos forrás az ókori Görögországig, i.e. 460-ig nyúlik vissza. Fennmaradt forrásokból tudjuk, hogy Hippokratész kezelései során alkalmazott masszázst, hidroterápiát és különleges berendezéseket. Szintén az ókorban Claudius császár orvosa előszeretettel alkalmazott elektroterápiát, bénult gyermekek fürdőjébe elektromos halakat helyezett.
A középkorban a fizioterápia háttérbe szorult és igazán nagy fejlődésről ezen a területen a 19. századtól beszélhetünk. Ekkor alkották meg a modern hidroterápia és gyógytorna alapjait, fontos szerepet kapott a masszázs és bővült az elektroterápiás kezelések köre. A 19. század végére Angliában megalakul az első engedélyezett fizioterápiás társaság, a 20. században pedig felgyorsul a fizioterápia fejlődése, amely jelenleg is tart.
Magyarországon az ortopédiával foglalkozó orvosok ismerték fel elsőnek a gyógytorna szükségességét. Az ortopédián belül megjelenő gyógytornászigény azonban nem tekinthető általánosnak, mert a múlt században ezt a kezelést főleg fürdőorvosok végezték. Ők nem támaszkodtak a gyógytornászok szakismeretére, maguk végezték a tornakezelést.
Madzsar Alice (1875 - 1935) A gyógytornászok egyik példaképe és útmutatója, a hazai gyógytornászképzés megalapítója. 1912-ben nyitotta meg Funkcionális Torna Tanítóképző Intézetét. Tornarendszere művészi és testképző részből állt. Mozgásanyagában fontosnak tartotta a tudatosságot és a mozgás állandó korrekcióját. Rendszerének megalkotásában Mensendieck ortopéd orvos inspirálta, de épített Leo Koffler amerikai énektanár légzéstanítására, Klapp kúszórendszerére, Spitzy gyermektestnevelésére is.
A II.Világháború után kb. 60 gyógytornász volt hazánkban, akik az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetén belül létrehozták az első szakcsoportot. A gyógytornász létszám emelésére 1952-ben egészségügyi oklevéllel rendelkezők részére hat hónapos, traumatológiai területre képző gyógytornász tanfolyam indult. A hazánkon több hullámban is végigsöprő poliomyelitis (Heine-Medin-kór) járványok erőteljesen megnövelték az igényt jól képzett gyógytornászok iránt.
A jelenlegi magyar gyógytornászképzés messzemenően megfelel a WCPT XIII. Közgyűlésén 1995-ben Washingtonban deklarált képzési céloknak és elvárásoknak. A gyógytornászok alapképzése olyan főiskolai felsőfokú képzés, amely legalább négy éves és fontos tényező, hogy a képzés függetlenül ellenőrzött és akkreditált, amely garantálja a végzettek számára a törvényi és a szakmai elismerést.
Ez a gyorsan fejlődő szakma megköveteli a szakmabeliektől a folyamatos továbbképzéseken való részvételt. A gyógytornászok tevékenységi területe évről évre bővül. A hagyományosan intézeti, kórházi, klinikai területek mellett a megelőzésben és az egészség megtartásában egyre több gyógytornász dolgozik, és fokozatosan növekszik ezen ellátási formákat igénylő, és igénybevevők száma is.